Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket; midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangzólag dicsőítsük a legszentebb Lelket.
Az Apostolok cselekedetei bemutatja a Szentlélek leszállását a tanítványokra, amely eseményt, mint lángnyelvek megjelenését és leereszkedését ábrázolja. (ApCsel 2,3). A Szentlélek a Vigasztaló, az Igazság Lelke (Jn 15,26), akinek elküldését az Úr Jézus megígérte tanítványainak. Mit tanít nekünk Isten Lelkének lángnyelvekként, tűzként történő ábrázolása?
A tűz tisztít – a Lélek tisztít, mert az Igazság Lelke. Az Isten igazsága tisztít, az Ő igazsága szabaddá tesz (Jn 8,32).
A tűz meleget ad – a Lélek az isteni szeretet közelségével, az Élet melegségével tölt el, a sokszor hidegnek, ridegnek érzett világban.
A tűz köré összegyűlünk – a Lélek egyesít, nem érdek vagy érdeklődés mentén, hanem mert ugyanaz az Isten szeret minket.
A tűz világosságot ad – az isteni Lélek vezet, hogy a hitem ne legyen vak, a szeretetem ne legyen csőlátású.