Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre (Mt17,1)

  • Fel kell menni a hegyre, hogy a dolgokat kellő magasságból láthassuk.
  • fel kell menni a hegyre, hogy ne legyünk szűklátószögűek és lássuk: azt isteni horizont mindig nagyobb és tágasabb. 
  • fel kell menni a hegyre, hogy észrevegyük, van élet azok nélkül is, amihez a hegy alján annyira ragaszkodunk.
  • fel kell menni a hegyre, hogy életünk értelmét ne földhözragadtan keressük.
  • fel kell menni a hegyre, hogy emberi helyett istenit keressünk és akarjunk.
  • fel kell menni a hegyre, hogy megtapasztaljuk a hegyre feljutni nem érdem, hanem feladat, emberi mivoltunk nélkülözhetetlen eleme.

Fel kell menni a hegyre, hogy meghalljuk a világ zajában:

„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt17,5)