Az érettünk való üdvözítő gondviselést teljesen elvégezvén / és a földieket a mennyeiekkel egyesítvén / fölemelkedtél a dicsőségbe, Krisztus Istenünk, / semmiképpen el nem válván, / de távozás nélkül itt maradván, / és kiáltván a téged szeretőknek: /’ Én vagyok veletek és senki ellenetek.
Ünnep a mostani, mert az üdvözítő gondviselést teljesen elvégezvén.
Teljessé vált a megváltói mű, az evangélium. Jézus megtestesülése, tanítása, halála, feltámadása és az arról szóló tanúságtétele, mikor megjelent apostolainak, s bátorította őket. már nem kell fürkésző kutatásokat tenni, újabb és újabb kinyilatkozásokat keresni, mert Krisztus mindent elmondott, minden, amit az Istenről tudnunk kell, tudnunk lehet, ott van a Szentírásban.
Jézus mennybemenetelével elkezdődik egy új világ. A földieket a mennyeiekkel egyesítvén. Krisztus visszatér az Atya láthatatlanságában, az Atya végtelenségébe, s ezzel minden ember megdicsőülésének prototípusává vált. Mi már tudjuk, az utolsó út nekünk keresztényeknek nem a ravatalozó és a sír közötti út, hanem az Atyához való menetel, mikor az Atya végleg felemel bennünket is az ő isteni végtelenségébe.
Mit hagyott itt Krisztus? Feladat és küldetés. Nem tanítást, nem egy könyvet, hanem közösséget, tanítványokat hagyott hátra. Isten országa itt van köztünk. A tanítványok mellé állni, a tanítványok közzé tartozni, kiknek felelősségük, hogy újra és újra reményt és hitet vigyenek ebbe a világba.
Hirdessétek az evangéliumot! Jót, igazat, szépet, a másikról, a másiknak, a másikért. Ott néhány tanítvány megértette, és mi is Újra égre emeljük tekintetünket, mert nem hagyjuk, hogy egy elégedetlenkedő világba, a reménytelenségbe taszítsanak minket.
Ünnep, mert állandóságról szól: Semmiképpen el nem válván, de távozás nélkül itt maradván. Krisztust többé nem köti a földi lét korlátai, Krisztus immár elérhető mindenki számára, ki az ő közelségére, aki a Vele való kapcsolatra törekszik. Én vagyok veletek és senki ellenetek.