Kovács Csaba vagyok, a nyíregyházi belvárosi egyházközség új segédlelkésze. Papi szolgálatom első igazi állomása ez, hiszen Fülöp püspök atya 2014 júniusában szentelt pappá, s nem sokkal utána ide is költöztünk családommal: feleségemmel, Zsókival és immár három hónapos kislányunkkal, Kamillával.

Előtte egy esztendeig diakónusként szolgáltam Nemzeti Kegyhelyünkön, Máriapócson. Tartalmas és tapasztalatokban gazdag év volt ez, ugyanis a diakónusi teendők mellett a zarándokházi munkában is aktívan részt vettem, melynek során számos új embert ismertem meg illetve belekóstoltam a búcsúszervezés nehézségeibe is. Sok nehéz élethelyzettel találkoztam, hiszen rengetegen jönnek súlyos lelki-testi terhekkel a Szűzanyához; ugyanakkor szerencsére a szép pillanatokban sem volt hiány, hiszen számos örömteli eseménynek – esküvőnek és keresztelőnek is tanúi lehettünk. Nehéz szívvel hagytuk ott a kedves máriapócsi szomszédokat és kollégákat, akikkel hála Istennek nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani; de örömmel vettük a nyíregyházi dispozíciót is, hiszen feleségemmel mindketten kötődünk ehhez a városhoz.

Zsóki itt született és itt is nőtt fel; mindössze 5 évre hagyta el a várost egyetemi tanulmányai miatt. Jómagam pedig 11 éves korom óta lakok Nyíregyházán. A Kertvárosi Általános Iskolában kijárt 4 év után a Kölcsey Ferenc Gimnázium francia tagozatos tanulója lettem, majd egy évet Miskolcon töltöttem közgazdász-hallgatóként. Ekkor még nem mertem igent mondani a Jóisten hívó szavára, amely a gimnázium utolsó éve óta fokozatosan egyre erősödött bennem; azonban ez alatt az év alatt teljesen bizonyos lettem abban, hogy pap szeretnék lenni. Így aztán parókusom, Obbágy László atya bátorítására is beadtam a jelentkezésemet, és Istennek hála felvételt nyertem a Papnevelő Intézetbe. A Vácon töltött előkészítő év után így ismét Nyíregyházára sodort az Élet, ahol újabb öt esztendőt töltöttem el. Tanulmányaim végeztével elnyertem egy franciaországi ösztöndíjat, amely lehetővé tette, hogy 2 és fél évig Párizsi Katolikus Intézetben képezzem magam tovább, amely életem egyik legmeghatározóbb élményévé vált. Párizsból hazatérve a máriapócsi Boldog II. János Pál Idősek Otthonában dolgoztam 3 hónapot, majd következett az immár diakónusként Pócson töltött egy esztendő. Jelenleg a parókiai szolgálat mellett a Jókai Mór Általános Iskolában hitoktatok, és a Hittudományi Főiskolán Ökumenikus teológiát tanítok.

Remélem, hogy ismét Nyíregyházára kerülve jó szolgálatára lehetek a helybeliekne.

Isten áldása kísérje kedves Mindnyájukat, és szeretettel kérem, kísérjék imáikkal most kezdődő papi szolgálatomat!