„Gyertek, kövessetek!” (Mt 4,19)
Egyszerűnek tűnő, de mégis nehéz feladat, mert örök vita: Hogyan lehet, hogyan kell követni Krisztust?
- • Egyrészt lehetetlennek tűnik. Látva Jézus figyelmességét, türelmét, megbocsátó szeretetét, éjszakákat átölelő imádságait, gyógyításait, csodáit, joggal gondoljuk azt, hogy Őt követni lehetetlen.
- • Hiba lehet az is, mikor konkrét megoldásokra, leszűkült sémákra, vallásos előírások betartásra gondolunk. Ez csak személytelen utánzás tartalom és kötődés nélkül.
- • Harmadrészt pedig megkísérthet a túlzott lazaság veszélye is: Követem Jézust, úgy ahogy én akarom, ahogy jónak látom. De sokszor látjuk, hogy ilyen esetekben fordul a sorrend, s Krisztus ballag a „követő” után, aki valójában saját ízlése, kényelme szerint akarja megélni hitét.
Követni Jézust? Napi döntések kapcsán, egyszerű helyzeteknél csak fel kell tennünk magunkban kérdést: Mit tenne most Jézus? Az alapelveket pedig ismerjük:
Isten országáról beszélni és megélni, szeretet parancsát alapul venni, megbocsátani, segíteni, áldozatot vállalni másokért, becsülettel élni, rábízni magunkat az Atyára, imádságban hozzá fordulni, az igazságért kiállni, csak a tettet és sohasem a személyt elítélni.
Jézus követése ezért nem más, mint a tudatos élet! Vele ébredek és megerősítem egy reggeli köszönéssel, vele szállok fel a buszra, egy munkahelyen dolgozunk, együtt ebédelünk, neki panaszkodom, vele vacsorázom, s ő az ki ágyam mellé ül, mikor este fáradtan lefekszem. Így gondolataim, tetteim, lényem változik, átváltozik. Jelenléte motivál, választ és értelmet ad. Létem kiteljesedik. Egy új világot ajándékoz.