Mt 8,28-9,1
Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére ért, két, ördögtől megszállott emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő, és annyira elvadultak voltak, hogy senki sem tudott azon az úton járni. És íme, felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük nagy disznókonda legelészett. Ezért az ördögök azt kérték tőle: „Ha kiűzöl minket, parancsold meg, hogy a kondába menjünk!” Azt mondta nekik: „Menjetek!” Erre kimentek, és megszállták a kondát, mire az egész konda lerohant a meredekről a tengerbe, és vízbe fúlt. A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal történt. Ekkor az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, távozzék határukból. Erre beszállt a bárkába, átkelt a túlpartra, és városába ment.
Gondolatok az evangéliumhoz
Ez a történet is alátámasztja keserű tapasztalatunkat: a gonosz létezik, dolgozik, munkálkodik közöttünk, munkálkodik ellenünk.
Igaz, a mi életünkben talán nem ennyire látványosan, de egyértelmű a jelenléte: tapasztaljuk a jeleit, érezzük az erőt, amely megkötöz, mikor jót kéne tenni, amely képes a gyűlölet, harag, kicsinyesség által szétszakítani családokat, barátságokat, országokat.
Bizony ő ott van, ahol ember a másik ellen fordul, ahol lehetetlené válik a beszélgetés, ahol megkötözve érzi magát az ember, ahol Jézust utálattal fogadják, ahol, az ember élete olyan, mintha sírboltokban élne.
Kell a Változás? Tudja, érzi, szeretné az, aki benne van, aki szenved miatta.
Igazi örömhíre ez a mai történetnek, hogy a változás szükségességét tudja Krisztus is. Az evangélium üzenete szerint ez a változás folyamatosan fel van ajánlva, újra és újra elénk van állítva.
Ahol Isten és ember akarata találkozik, ott megtörténik a csoda.
Igaz ez a többség életében nem okozott változást. Pedig elmentek megnézni, pedig kaptak döbbenetes jelet, pedig látták a megmagyarázhatatlant, mégis maradt minden a régiben.
Sajnos ez is a valóság része: bár vannak jelek, bár vannak lehetőségek, mégis a helyes választás a megszokott és új között, a sertésnyáj és Krisztus között, a hétköznap és a csoda között nem történik meg.
A mi életünk, a mi találkozásunk Krisztussal valószínű nem ilyen látványos, és nem is egyszeri esemény, valószínű nem ekkora drámai erővel történik, de kell, hogy része, stabil része legyen életünknek.
Mert Krisztussal mindig adott az újrakezdés lehetősége. Nincs olyan Istentő való távolság, nincs az a mélysége a gonoszságnak, ahonnan Jézus ne akarna, ne tudna megszabadítani minket. Nincs elveszett, elrontott élet, nincs véglegesen elrontott pillanat. Fölfelé mindig nyitva áll az ajtó!
DE a történet mást is tanít, az Istennel való lét, a Krisztussal való egység nem feltétlen jelenti a nehézségektől, a szenvedésektől való mentességet. Torzít az igazságon, ki azt állítja, hogy ember-ember közötti viszony biztosan tökéletes lesz, ha Istenre építik. A kivetettség, az emberek reakciója a történetben nem változik meg. Nem jelent számára megértettséget, nem jelent elfogadottságot.
A legnagyobb ajándék, hogy a férfi újra önmaga lehet, küldetést kap, feladatot a legfontosabb terepen: a saját otthonában, közvetlen környezetében: „Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!”
Megtette és helyreállt a világ rendje, teljessé vált a csoda, így lett teljes a történet. Így lehet teljes a mi történetünk is, Isten és ember közös akaratából, Isten és ember közös cselekvéséből.