MT 19,16-26
Abban az időben egy ifjú lépett Jézushoz, és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így felelt neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig be akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!” és „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az ifjú erre azt mondta neki: „Ezeket mind megtartottam. Mi hiányzik még nekem?” Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!” E szó hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra csak azt mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.”
Ma egy ifjú példáján keresztül tanít minket az Isten imádkozni.
Ki ez az ifjú, s mi a célja? Első benyomásra: Ügyes fiú. De jó lenne az apostolok közzé! Talpraesett, erkölcsös, betartja a parancsokat, jól ért a gazdasághoz is. Igazi főnyeremény.
Ki ez az ifjú, s mi a célja?
- Tényleg egy jószándékú kérdező. Akiben benne van a valódi vágy a több, igazabb, örök élet felé?
- Egy ügyes kommunikációs fogással úgy kérdez, hogy a válasszal önmagát igazolja, igazoltassa Krisztussal. Pont úgy, mint a példázatban a farizeus.
Nekünk embereknek ez mennyire nem mindegy. De Krisztusnál mégis mennyire mindegy! Bármi is a kezdő szándék, ő beszédbe elegyedik. A kapu mindenki előtt nyitva, az imádság lehetősége mindenkinek adott.
A történet szerint ez azért új utakat is megnyithat. ha ezekben az imádságokban, ezekben a beszélgetésekben kérdezünk, mert akkor az Isten válaszol. S félő, hogy nem mindig azt, amit hallani akarunk. Ezért talán egyszerűbbnek tűnik csak kérni. Azt is gyorsan lehadarva, amolyan üzletkötős módon, hogy a végére szinte csak a pozitív válaszra hagyunk lehetőséget. De úgy tűnik az Isten néha visszakérdez?
Miért mondasz engem jónak? Miért hívsz engem Mesternek? S beszél, csak neki beszél. Itt nem általánosságban tanít Krisztus – amit nyugodtan hárítható: ez biztos a többieknek szól. De itt már nincs más, ez már személyre szabott. Itt már nincs magyarázkodás, oldalra mutogatás, összehasonlítás. Talán életünk legsűrűbb percei, mikor ott állunk egyedül az Isten előtt.
Úgy tűnik ez az ifjú itt megbukott. Pedig sikeresen hazaérkezett, csak nem vette észre. A legszebb választ kapta az Istentől: hogy ez elég, ide bőven elég az üres kéz, az üres szív. Nincs felvételi. Nincs kiválasztás nincs kommunikációs trükk, csak az öröm, hogy átölel(ne) az Isten. Ahogy Pál apostolnak is mondja: elég neked az én kegyelmem.
Isten országa: Többet akarni, bátran kérdezni, személyre szabott beszélgetésbe keveredni, szívet levetkőzni és egymást megölelni.