„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (Mt22,37-40)
A legfőbb parancs a szeretet. Mindenki tudja, mindenki szeretné, mégis látjuk, tapasztaljuk, hogy még csak a tanulás fázisában vagyunk.
A szeretet alapvetően egy döntésen alapul: szeretettel akarok élni. Függetlenül attól, hogy az érzelmeim ezt a döntést segíthetik vagy éppen gyengítik, a döntés tényét nem befolyásolhatják. A hitvallásban újra és újra kimondom, hogy a világ az Isten szeretete által lett teremtve és ezért ennek a világnak éltető eleme a szeretet. Az ember is szeretetből lett teremtve és ezért eredendően jó. A légzés és egyéb létfunkció mellett úgy születünk, hogy öntudatlanul is szeretünk és szeretetre támaszkodunk, ami éltető erőként jelenik meg a szülői gondoskodásban, az anyai odaadásban.
A szeretet: tettekben megvalósuló önazonosság. Melynek intenzitását az élet, a kapcsolatok, a sérülések, a belefáradás erősen tompítja, de mégis az egyetlen lehetőség, hogy szabadok legyünk. Az egyetlen szabad lehetőség, hogy az eredménye, a társadalmi reakciók, a válasz mértékétől függetlenül akarjunk szeretni.
Erre tanít, erre hív meg a Mester most is: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és szeresd felebarátodat, mint saját magadat!