MT 18,23-35
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, és úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: »Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked!« Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, adósságát pedig elengedte. Amikor kiment, az a szolga találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni, és ezt mondta neki: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa a lába elé borulva kérlelte: »Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked!« De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai pedig a történtek láttán igen elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mind, ami történt. Akkor maga elé hívatta őt ura, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Minden adósságodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. Vajon nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?« Ezzel az úr haragjában átadta a börtönőröknek, míg meg nem fizeti mind, amivel tartozik neki. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsátja vétkeit testvérének.”
Gondolatok a vasárnapi evangéliumhoz:
Milyen világban élsz? Milyen világban élünk? Milyen világban szeretnél élni?
Ezekre a kérdésekre hamar és egészen hasonló válaszokat találnánk.
Az istenkereső ember ezeket a kérdéseket felteszi az élet megadójának, az Úristennek is, mert tudjuk, hogy neki van egy, örök, igaz és nagyszerű terve az életről: erről szólnak az evangéliumok, erről szól ez a példabeszéd is.
Ebben a példabeszédben – ugyanúgy, mint az életben – a királyt leszámítva mindenki szolga. Akarva, akaratlanul szolgái, kiszolgálói vagyunk saját vágyainknak, érzéseinknek, vagy szolgának érezhetjük magunkat mások bűnei, kapzsisága, hatalomvágya miatt.
A példabeszédben a királyon kívül szinte mindenki tartozik. Mi is tartozunk egymásnak, másoknak. (s persze nem a gazdaságra jellemző anyagi körbe tartozásra, vagy a hitelállományra gondolok -hanem kapcsolatainkra)
Elvárják, előírják, megmondják. Elvárjuk, előírjuk, megmondjuk. Kapcsolatainkat adok-kapok, tartozok-megfizetek rendszerében éljük meg és válunk adóssá vagy követeljük elvárásainkat egymástól, és a meg nem értettség, a megbántottság a harag érzése néha egészen fojtogató állapotot teremt.
Milyen világban élsz? Milyen világ szeretnél élni?
Az Istennek is van egy jobb elképzelése erről: ez a példabeszéd, ami nyugodtan mondhatom, hogy egy meghívástörténet: meghívás változásra, meghívás egy jobb, teljesebb életre.
Első lépés: a helyes istenkép. Amióta világ a világ a Megosztó egyik fő kísértése, hogy a gondolatainkban, érzéseinkben hamis képet formál az Istenről: Ádám és Éva: féltem azért elrejtőztem.) Ezzel a tévedéssel szemben világos üzenetet hordoz a példabeszédben szereplő, Istent megjelenítő király viselkedése: mindent megbocsájt, mindent elenged. Megmutatja a szeretet útját, ami a szabadsághoz vezet.
Olyan fontos, hogy tudatosítsuk reményünk alapját, amit ősi liturgiánkban is annyiszor mondjuk ki minden: hogy Őirgalmas és emberszerető.
Felszabadít a szolgaság alól: barátaimnak mondalak titeket!
Második lépés: tudatosítsuk, hogy az irgalmasságnak komoly ára van (10.000talentum) nem pusztán felületes szimpátia, derék szívjóság vagy a velünk született emberiesség, hanem komoly feladat, nehéz küldetés, mely akaratot, önfegyelmet és sok befektetett munkát igényel.
Azonban azt is tanítja ez a példabeszéd, hogy nem mindig, és nem mindenkinél fog ez működni. Bizony ezt is ki kell mondani, nincs feltétlenül csodás, végnélküli láncreakció, nem mindig valósul meg a mesebeli igazság: jót tett helyébe jót várj.
Ebben a történetben is, ez a szolga annyira ragaszkodik feltehetően jogos követeléséhez, hogy észre se veszi örömének és szabadságának hihetetlen ajándékát.
Milyen nehéz az, mikor valaki képtelen megbocsájtani, képtelen elengedni, képtelen továbblépni, mert a megbántottság, a harag, a keserűség rabláncként köti le gondolatait, bénítja meg cselekedeteit, kapcsolatait. Nem tud, vagy nem akar változni, s emiatt továbbra is adós, továbbra is rab marad és sajnos mérgezi meg, kötözi le saját családját és környezetét is.
Ezért kell az irgalmasságról, és az ebből fakadó megbocsájtásról többet beszélnünk, dolgoznunk rajta, gyakorolnunk azt.
Mennyi barátság, mennyi házasság, mennyi emberi kapcsolat lenne megmenthető az irgalmassággal. Mennyivel kevesebb tartozás és fájdalmas adóság terhelné azokat, és mennyivel több felszabadult, örömteli pillanatot tudnánk megélni az életben.
A recept, a megoldás a mi kezünkben is ott van:
· Tekints az Istenre. Tőle tanulva, a gyónásban, az életben megtapasztalva az isteni irgalmasság csodálatos erejét, kezd magadon a változást!
· Ne félj attól, hogy ez drága, költséges és nehéz, mert biztosan egy jobb, élhetőbb világba való befektetés, Az irgalmasságból fakadó megbocsájtás által valami királyság, valami isteni történik a szívedben, valami királyság, valami isteni történik a világunkban.
A mennyek országa hasonlít…kezdi Jézus a példabeszédet ma, itt, nekünk is.
De én azt kívánom, azt kérem, hogy a mennyek országa az irgalmasság által megvalósuljon bennem és benned, értem és érted, általam és általad
Már most és mindenkor és örökkön örökké.