MT 21,33-42 (EVANGÉLIUM)
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán kiadta bérbe szőlőműveseknek, és útra kelt. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a neki járó termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak meg fogják becsülni!« De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor tehát majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz azokkal a szőlőművesekkel?” Azt mondták neki: „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más szőlőműveseknek adja ki, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Vajon sosem olvastátok-e az Írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.«”
Gondolatok az evangéliumhoz
Máté elsősorban a zsidóból lett keresztényeknek írja evangéliumát. Egyértelmű célja: felhívni a figyelmüket, hogy Istentől való kiválasztottságuk ellenére, könnyen elveszíthetik jussukat, s az Isten másoknak, a keresztényeknek adja az ajándékait.
Persze 2000 év elteltével nekünk is látnunk kell, ha nem akarjuk, ha nem úgy teszünk, ha nem úgy élünk mi magunk se leszünk Isten országának élvezői.
- Teljesen kész világot hozott létre az Isten, minden benne van, elegendő ahhoz, hogy boldoguljunk benne.
- Előre adja. Megelőlegezett bizalom. Nincs kaució. Csak a szüret idején, s csak a termésből. Mennyire fontos alapszabály: az Isten nem a múltunk alapján ítél meg minket, nem fizetséget ad, hanem mindig megelőlegez. Előre kapjuk az életünket, a tehetségünket. De megelőlegezett bizalom a gyónás szentsége is, ahol újra és újra megelőlegezi a korábban már eljátszott bizalmát irányunkban.
- bérleti díjat kell fizetni. Miért is van erre szükség? Tudatosítani, hogy mekkora ajándékot kaptunk. Nem véletlen, hogy korunk nagy betegsége a sopánkodás, a panaszkodás: milyen nehéz életünk van, mekkora szegénység. S észre se vesszük, hogy talán sohasem volt még ilyen jó életünk. Békében élhetünk, van mit ennünk, van hol laknunk, …. S az sem véletlen, hogy azok, akik mernek nyitott szemmel járni, akik akarják az Istennek a bérleti díjat visszafizetni, azok fogják fel, azok értékelik, milyen csodálatosan jó az életünk. S ha erre rájön az ember, akkor persze, hogy akar hálát adni, megköszönni.
- Sajnos mi emberek ilyenek vagyunk, értékelni csak azt tudjuk, aminek ára van.
Mienk lesz az örökség. Mennyire igaz a mai napig. Mekkora kísértés, hogy sajátunkként kezeljük a világot, életünket, családunkat. Ahol nincs ellenőrzés, nincs Isten. S jobb lesz? Tényleg sokszor már úgy élük, mintha mienk lenne a világ. Mi akarjuk a törvényeket meghozni, mi akarjuk a szabályokat lefektetni. Elvetjük azokat az örök idők óta működtető bölcsességet, amit az Isten létre hozott. S legyen szó a föld működtetéséről: tudjuk egyre gyorsuló tempóban haladunk a föld elpusztítása felé. De beszélhetünk önmagunk, családunk életéről is.
Pedig mennyivel jobb dolog, hogy csak bérlők vagyunk: mert a felelősség és a működtetés a legjobb kezekben van. S elhinnénk, megvalósítanánk azt a bölcsességet, amit ő mond, biztos jobb lenne az életünk.
Szőlőskert: folyamatos munkát igényel. De egyúttal folyamatos lehetőség is. Isten országa a folyamatos együttműködés, a folyamatos munkálkodás, már most…