Egy szép napsütötte szombat reggelen, szeptember 27-én, közel 30 kerékpár sorakozott a templom udvarán, hogy útra keljenek a csodák városába, Máriapócsra. Nem csupán útra, vagy egyszerű túrára indultak, hanem zarándokútra, hogy „drótszamár” hátán érjék el Nemzeti Kegyhelyünket. Aprók és nagyobbak, fiatalok és felnőttek, óvodástól a nyugdíjasig, minden korosztály képviselte magát, s a közös imádkozás és csoportképkészítés után útra is keltünk. Az időjárás nekünk kedvezett: bár kicsit hunyorogva indultunk, mert – a jókedv mellett – a velünk szemben kelet felől lassan magasba kúszó nap is mosolyt csalt arcunkra, de a biciklisek nagy ellenfeleivel, az ellenszéllel vagy esővel egyszer sem kellett küzdenünk.
Nagykállóba érve Jaczkó György parókus atya és az egyházközség tagjai vártak bennünket, ahol kicsit megpihenve a templomban, hallhattunk annak történetéről. Közös ima után pedig a testi töltekezés következett különféle finom falatok által, s közben volt szerencsénk a helyi közösség tagjaival beszélgetni, ismerkedni is.
A vendégszeretetet megköszönve tovább indultunk Kállósemjén felé. A pihenő után megújult erőnek köszönhetően hamar meg is érkeztünk, s itt is tárt templomajtókkal és nagy szeretettel vártak bennünket a közösség tagjai. Itt Kovács Csaba nyíregyházi segédlelkész atya egy második közös elmélkedést tartott, „Az élet, mint zarándokút” témában.
Innen már csak zarándoklatunk utolsó nagy hajrája következett, bár Pócspetri főtéri „életfája” mellet nem tekerhettünk csak úgy el. Nemsokára meg is érkeztünk Nemzeti Kegyhelyünkre, hogy a Csodás Ikon előtt közösen imádkozzunk. Nemcsak a biciklisort, de a paraklisz szertartását is Kicsák György parókus atya vezette, melyben helyet kapott az utolsó elmélkedés, „Mária is útra kelt” címmel.
Az imádság és pihenő után a Pápa térre tekertünk, ahol is végül ünnepi lakomát, saslikot sütöttünk az újonnan épült pihenőhelyen. Vissza pedig már kényelmesebben, autókkal és a Kegyhely teherautójával jöttünk, amiért is köszönet mindenkinek a segítségért!
Sok lelki élménnyel gazdagodva reméljük, tavasszal is legalább ennyien kelünk majd kerékpárral zarándokútra!
Kovács Csaba atya