február .2.
Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, Simeon karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: Most bocsátod el, Uram, szolgádat… (Lk2,27-29)
Jézus találkozik Simeonnal, a gyerek találkozik az időssel, az ember találkozik az Istennel. Simeon! Karodban tartod, vagy Ő tart karjában téged? A lényeg, hogy két lét összeér, és akkor minden összér.
A találkozás: készület – várokozás – advent
Izgalom és féltés. Aggódás és vágy.
A találkozás ajándékai: Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők.
A találkozás érintés, ölelés. Igaz ezzel manapság bajban vagyunk. Egy mai Mária nem biztos, hogy odaadná gyermekét Simeon kezébe. Izgulna, hogy jól tudja-e megfogni? Biztos féltené tőle a fertőzés veszélye miatt.
A találkozás érintés, a találkozás ölelés, de félek, hogy félreérted, és félsz, hogy félreértem.
Kevesebbet ölelünk, mert bizalmatlanok vagyunk. Bizalmatlanok vagyunk, mert kevesebbet ölelünk. Az ölelés bizalom. A bizalom pedig találkozás.
Gyertyát gyújtunk. Gyenge a fénye, közelebb húzódunk. A látótér csökken, a gyertya csendesít. Kevesebbet látunk a környezetből, a világból, így még jobban koncentrálunk arra, akivel találkozunk.
A találkozás világosság. A találkozás imádság!
Az igazi találkozás egy darabka Mennyország.
De Te ezt sokkal jobban tudod igazlelkű Simeon!