„Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” (Mt17,15-16)
ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt17,21)
A kórkép ma is fennáll, s a recept ma is érvényes, melyet belefáradt, szülőknek, erőtlen egyházaknak, azaz nekünk ír fel az Áldott Orvos: Imádság és böjt által.
Aki imádkozik (s nem a folyton kérőre gondolok) annak új távlatok nyílnak:
Az imádság által Ádám félelme szeretetté változik,
az imádság irányt mutat,
az imádság rendet teremt a gondolatokban.
Értelmet, célt és kitartást nyerünk általa.
Aki imádkozik, megtanulja az Isten-centrikus világot.
Aki imádkozik, az felszabadul a „csak rajtad múlik” kegyetlen terhétől, megszabadul a mindenkori megfelelés kényszerétől.
Ezekhez társul a lemondás.
A böjt által megtapasztaljuk a tárgyaktól, ételektől, szokásoktól való szabadságot.
A böjt az út a megelégedettség megtalálásához.
A böjt a birtoklási vágy mókuskerekéből való szabadulás lehetősége.
Imádság és böjt! Mindkettő nehéz, mert a drága időnkből, mert a drága önmagunkból kell feláldozni.
Ezzel az édesapával együtt mi is sokat aggódunk gyerekünk, fiataljaink miatt, látjuk, hogy gyakran esnek ideológiai tűzbe-vízbe. Nagy harcok korát éljük, ahol a mi fegyverünk a példamutatás, amihez erőt az imádságból és böjtből nyerhetünk.