Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok (Jn9,15)
akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. (Jn9,38)
Gondolatok a vakon született vasárnapján (Jn9,1-38)
- Az Isten köztünk jár. Milyen ajándék ez, mekkora többlet minden más vallási elképzeléstől, hogy nem az embernek kell keresi az Istent, hanem ő hajol le hozzánk.
- Az Isten mindig gyógyítani akar: Azt akarom, hogy életük legyen és bővebben legyen.
- Az Isten sohasem a múltat vizsgálja. Nem az érdekli, hogy mi volt, nem azzal foglalkozik, hogy ki követett el bűnt. Őt mindig a jövő, az előttünk álló lehetőség Istene.
- Isten látszólag egyszerű dolgokat kíván, de kell, hogy azt megtegyük, mert igaz a középkori bölcsesség: Gratia supponit naturam. Azaz a természetfeletti /a kegyelem feltételezi / megkívánja a természeteset.
- Látni veszélyes: mert változásra bátorít!
Volt egy férfi, aki eddig olyannak látta / gondolta a világot, amilyennek elmondták, amilyennek bemutatták neki. Krisztussal ez megváltozott, mert meglátta, hogy milyen az Isten, milyenek az emberek, milyenek a lehetőségek, mi a valódi cél, és világosan meglátta, hogy helye van Isten országában.