Egy újabb csodaleírás az evangéliumi történetben.
De mi is a csoda? Nem feltétlen természetfeletti, fizikai valóságon túli, megmagyarázhatatlan jelenség, sokszor csak a pont ott és pont akkor megvalósuló esemény. Ebben a történetben is egyszerű magyarázat lehet, hogy a tanítványok önzetlenségét látva, sokan elővették elemózsiájukat, megosztoztak, s ezért lakott jól mindenki. De csak azért mert meg tudunk magyarázni eseményeket, az attól még csodálatos marad. Egy életre szóló találkozás, egy pont jókor megcsörrenő telefon, a bajban pont ott lévő barát mindig csoda marad.
A csodát megmagyarázni nem mindig tudjuk, de néhány alapvető tételt meg tudunk fogalmazni
A csoda az ajtón túl van. Mindig meg kell tenni egy lépést, ki kell lépni a komfortzónából. Ha azt szeretnénk, hogy a gondolatainkat felülmúló események történjenek, akkor teret kell biztosítani annak. Itt az utolsó halak és kenyerek felajánlása, de számtalan apró emberi gesztust sorolhatnák fel, mit a megbocsátás, a nagylelkűség, a bátorság.
.
A csodának is kell lehetőség: Melyet ritkán adunk meg az Istennek.
- • Vagy azért, mert önmagunkat előtérbe helyezve, akarjuk megoldani, elintézni dolgokat.
- • Vagy csak egyszerűen a kicsinyes gondolkozás, szűkkeblűség, vagy éppen önzőség akadályozza meg azt.
A csoda mindig társas esemény: Egyedül csodát tenni nem lehet. Az önzőség gátolja a csodát. Erről is szól a mai történet, hogy vessük le az önzőség korlátait, mert így akar az Isten velünk, rajtunk keresztül is csodát tenni.
Sok csodát egyszerűsége miatt észre sem veszünk: csak kenyér és hal! Miért nem pizza, vagy rántott csirke? De sokszor akarunk valami nagyon nagyot és észre sem vesszük – a hétköznapokban jelen levő isteni gondviselést.
A mennyiség: mindig elég, de sohasem több. De korunk óriási kísértése: a még többet. Ezért észre se vesszük az elégségesben rejlő csodát.
Várjuk, kívánjuk a csodát, pedig ott van a hétköznapunkban, ott van nagylelkűségben, ott van az elegendőben, mert ezek által tapasztalhatjuk meg a csodák Istenének közelségét.