Gondolatok az irgalmas szamaritánus példázatához
Feladatunk jónak, jobbnak lenni.
Csak… De…
- Fáradt vagyok, s kimerült, s néha úgy érzem, én magam ülök kifosztva át és összeverve az élet útján.
- Miért mindig én? Már annyiszor megtettem, miért nem azok, akik erősebbek, gazdagabbak és több lehetőségük van.
- oly ritka a hála, a köszönet és különösen a viszonzás.
és „jogos” válaszaim miatt a sivatag egyre nő általam, egyre nő bennem.
De
„Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt”
Ezért buzdít és tanít a Mester újra és újra, ismét és ismét: Menj és cselekedj hasonlóképpen! (Lk10,37)
Tedd a jót, mert megteheted!
- Megteheted, mert nem te vagy az összevert, kifosztott ember.
- Megteheted, mert az Istentől előre megkaptad a (2 dénárnyi) fizetséget: lehetőség és képesség formájában.
Tedd a jót, amely kiemel a megszokottból, ami kimozdít a kényelmesből. Tedd a jót, ami bátorságra, szent lázadásra buzdít! Te légy, aki nem fogadja el a sivatag pusztító erejét! Te légy az, aki a jócselekedetek vakmerő bátorságával, Mózeshez hasonlóan (Szam20,11) ráüt a sziklára, hogy az éltető forrássá váljon.
„Menj és cselekedj hasonlóképpen” (Lk10,37), hogy az irgalmasság tetteiből általad és benned éltető forrás fakadjon.