Isten megteremtette az embert, saját képmására, férfinak és nőnek teremtette őket (Ter1,26)
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap. (Ter1,31)
És azóta újra és újra megkísértenek minket elméletek, ideológiák és eszmék, amelyek szerint az ember csak egy biológiai lény,
aki, a természet törvényszerűségből születik,
aki, csak addig él amíg lélegzik,
aki, eszik, alszik, örül és szenved,
aki, szeret, hogy viszontszeressék,
aki egyszer végleg megsemmisül.
Az Isten azon a (nagy)pénteken Pilátus prófétikus mondatával újra megnyitja a teremtés hatodik napját:
Ecce homo. Íme az ember. (Jn19,5)
aki született Isten akaratából,
aki él Isten éltető szeretetéből,
aki társaival evett, ivott, énekelt,
aki szóval és tettel építette Isten országát,
aki szenvedésében és halálában örök életet ajándékozott.
Azóta minden nagypéntek a teremtés 6. napja, az emberiség ünnepe, mert
Beteljesedett (Jn19,30), teljessé vált a teremtés nagy műve.
Íme az ember: Te és én, akik élnek, esznek, alszanak, szeretnek, szenvednek. De már nem pusztán a biológiai törvények, hanem Isten éltető szeretete által
örökre.
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap. (Ter1,31)