Gondolatok az evangéliumhoz
Néha kell, hogy valaki oldalba lökjön, hogy észrevegyem a dolgokat. Néha kell egy evangéliumi történet, hogy reflektáljunk a valóságra. Néha meg kell állni és megvizsgálni a jeleket, mielőtt még késő, mielőtt túl késő.
Mer nem csak az kísért meg minket a hétköznapokban, hogy úgy éljünk, mintha nem is lenne Isten, hanem a kísértő egyúttal arra is törekszik, hogy ne vegyük észre ő is tevékenykedik. Ez a történet figyelmeztetet: van ördög, van Isten. ott és akkor, és itt és most is.
Jelek?
Akkor és most?
Kiszakít: Kiszakít a családból, a közösségből, az emberi létből. emberi méltóságból. Pedig az ellenkezőjét mutatja: légy szabad, élj elvárásoktól, lekötöttségektől, felelősségtől mentes életet, és mi hiszünk neki és prédájává leszünk, és szép lassan átveszi a hatalmat felettünk és vállunk szenvedélyeink, butaságunk rabjává. Végül elvesz tőlünk mindent: emberi méltóságot, önbecsülést és végül az életünket.
Bizony ő ott van, ahol ember a másik ellen fordul, ahol lehetetlen a beszélgetés, ahol megkötözve érzi magát az ember, ahol Jézust utálattal fogadják. Néha mi magunk is meglepődünk, mekkora gyűlölettel tudnak emberek vallásról, Istenről, Jézusról beszélni.
S hogy kell a Változás? Tudja, érzi, ki benne van, ki szenved miatta. S igazi örömhíre a mai történetnek, hogy tudja Krisztus is. Mert a változás kezdete Krisztus kezében van. S az evangélium üzenete szerint folyamatosan, fel van ajánlva, újra és újra elénk van állítva.
S amikor Isten és ember akarata egyesül ott megtörténik a csoda, ami a történetben szereplő férfi életében igen látványos, s a többség számára azonban egyáltalán nem. Pedig elmentek megnézni, pedig kaptak jelet, megmagyarázhatatlan, döbbenetes jelet, s mégis maradt minden a régiben. Örök valóság ez, bár vannak jelek, bár vannak lehetőségek, a választás a megszokott és új között, a választás a sertésnyáj és Krisztus között, a lépés a hétköznap és a csoda között gyakran, nagyon gyakran elmarad, úgy, mint a történetben.
A mi életünk, a mi találkozásunk Krisztussal: valószínű nem ilyen látványos, s nem egyszeri esemény, valószínű nem ekkora drámai erővel, s nem ekkora hatással, de kell, hogy része, stabil része legyen életünknek.
Mert Krisztus mellett adott az újrakezdés lehetősége. Nincs Istentől olyan távolság, nincs az a gonoszság, ahonnan Jézus ne akarna, ne tudna megszabadítani minket. Nincs elveszett, elrontott élet, nincs véglegesen elrontott pillanat. Fölfelé mindig nyitva áll az ajtó!
DE a történet mást is tanít, az Istennel való lét, a Krisztussal való egység nem feltétlen jelenti a nehézségektől, a szenvedésektől való mentességet. Torzít az igazságon, ki azt állítja, hogy ember-ember közötti viszony biztosan tökéletes lesz, ha Istenre építik. A kivetettség, az emberek reakciója a történetben nem változik meg. Nem jelent számára megértettséget, nem jelent elfogadottságot. Sőt
A legnagyobb ajándék, hogy a férfi újra önmaga lehet, küldetést kap, és helye lesz a világban. Istentől kapott küldetése. Mentes az idegen erőtől, mentes az idegen cselekedetektől. S szabadsága mellett helyet, s feladatot a világban. Feladatot a legnehezebb terepen, a legkeményebb misszióban: saját otthonában, közvetlen környezetében: „Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!”
S ő megtette. Helyreállt a világ rendje, így vált teljessé a csoda, így teljes a történet, így lehet teljes a mi történetünk is. Isten és ember akaratából, Isten és ember erejéből.