LK 8,41-56 (EVANGÉLIUM)
Abban az időben odament Jézushoz egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lábához borulva kérte őt, jöjjön a házába, mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklott. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta őt. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Azonnal megállt a vérfolyása. Jézus így szólt: „Ki érintett meg engem?” Amikor pedig mindnyájan tagadták, Péter és akik vele voltak, így szóltak: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös téged, és azt mondod: »Ki érintett meg engem?«” Jézus azonban ezt mondta: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.” Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve előlépett, a lába elé borult, és az egész nép előtt bevallotta, hogy miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg azonnal. Ő erre ezt mondta neki: „Bízzál, leányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével!” Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és ezt mondta neki: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd a Mestert!” Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!” Amikor a házhoz érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak és Jakabnak, meg a lány apjának és anyjának. Mindenki sírt, és gyászolta a leányt. Ő pedig ezt mondta: „Ne sírjatok! Nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették őt, mert tudták, hogy meghalt. De ő, miután kiűzött mindenkit, megfogta a kezét, és felkiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülei ámulatba estek. Ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.Milyen / Ilyen a mi Istenünk:
Sok-sok tanítás mellett, ezért a mai történet egyik fő fókuszpontja számomra: milyen az Isten valójában?
– Őt bárki megszólíthatja, megérintheti
– Ő bármikor megszólítható, soron kívül: reggel és este, hivatalosan vagy csak titokban, szóval vagy csak érintéssel. Nála nincs fogadóóra, nincs hivatali idő, s mégis olyan ritkán szólunk hozzá.
– Ő bárhol leszólítható: Ott van a buszon, az áruházban, a koncerten, a postán, a dugóban. S de sokszor nem vesszük észre, hogy alkalmas az idő a megszólításra, a megérintésre.
– Ő megérinthető: mert köztünk jár, része a hétköznapjainknak, de az akadályokat nekünk kell félreseperni, a kezünket nekünk kell kinyújtani.
– Mindenkinek elérhető: Nem személyválogató: fiatal és idős, szegény és gazdag egyaránt fontos neki. Fordulj felé! S ne fogadjuk el a sátán kísértését, mikor azt súgja: te ne szólítsd meg, nem vagy alkalmas, nem vagy elég jó …. Isten mindenkire nyitott!
– A felé való közeledés sohasem taktika kérdése. Ne az imádság taktikáját keresd, imádkozni csak imádkozva tanulunk meg. Tedd és mondd és idővel menni fog!
– Nem sértődékeny: Neki belefér, ha csak utolsó a sorban. Nem problémázik azon, hogy az asszony csak akkor jön, amikor már senki sem tudott segíteni, nem háborodik fel, hogy Jairus, csak a végső pillanatban kéri az ő segítségét.
– Az Isten nem ver bottal! S a mai történet is világosan mondja: a betegség nem Isten büntetése, hanem a mai két történet szerint lehetőség, a teljesebb életre.
S a végén mindig lásd érezd tudatosítsd: a csodát mindig ő teszi! Ő az, akiből erő árad, ő az, aki megragad, ő az, aki új életre hív, ő az, aki új életet akar adni, már most……
Ti engem Mesternek hívtok, de nem kérdeztek engem.
Világosságnak hívtok és nem láttok engem.
Útnak neveztek, de elkerültök,
Életnek hívtok és menekültök tőlem.
Bölcsnek neveztek, de követtek-e engem?
Hatalmasnak hisztek és mégse kértek engem.
Igazságnak hívtok, és kételkedtek bennem.
Irgalmasnak tudtok és mégse bíztok bennem.
Ha egyszer örökre elvesztek, Ne okoljatok engem!
(A lübecki Ecce Homo szobor alatti felirat.)