Gondolatok az irgalmas szamaritánus példázatához

Feladatunk jónak, jobbnak lenni. 

Csak… De…

  • Fáradt vagyok, s kimerült, s néha úgy érzem, én magam ülök kifosztva át és összeverve az élet útján.
  • Miért mindig én? Már annyiszor megtettem, miért nem azok, akik erősebbek, gazdagabbak és több lehetőségük van.
  • oly ritka a hála, a köszönet és különösen a viszonzás.

és „jogos” válaszaim miatt a sivatag egyre nő általam, egyre nő bennem. 

De

„Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt” 

Ezért buzdít és tanít a Mester újra és újra, ismét és ismét: Menj és cselekedj hasonlóképpen! (Lk10,37)

Tedd a jót, mert megteheted!

  • Megteheted, mert nem te vagy az összevert, kifosztott ember.
  • Megteheted, mert az Istentől előre megkaptad a (2 dénárnyi) fizetséget: lehetőség és képesség formájában.

Tedd a jót, amely kiemel a megszokottból, ami kimozdít a kényelmesből. Tedd a jót, ami bátorságra, szent lázadásra buzdít! Te légy, aki nem fogadja el a sivatag pusztító erejét! Te légy az, aki a jócselekedetek vakmerő bátorságával, Mózeshez hasonlóan (Szam20,11) ráüt a sziklára, hogy az éltető forrássá váljon.

„Menj és cselekedj hasonlóképpen” (Lk10,37), hogy az irgalmasság tetteiből általad és benned éltető forrás fakadjon.