A pünkösddel beteljesült megváltás, aminek az üzenetének a továbbadása az egyház feladata lett. Mi kaptuk a küldetést, hogy kimondjuk, tetteinkkel, életünkkel felmutassuk annak legfőbb tartalmát: mindig van folytatás.
Ez egyrészt vigasztalás és remény, különösen, ha elhunytjainkra gondolunk, másrészt szüntelen bátorítás a jó, az igaz, és szeretetből táplálkozó élet megvalósítására.
Ez az Isten terve velünk, erre kaptunk példát Krisztustól és ebben támogat minket a Lélek.
Nem hiszel magadban? Adjon erőt, hogy Ő igen!
Úgy érzed, hogy nincsenek meg a képességeid hozzá? Máriapócson elég volt egy egyszerű fatemplom, hogy a kegyelem forrása legyen.
Igaz, tenni, dolgozni, lemondani és izzadni is kell érte, mert az emberi erőfeszítésre épülő kegyelem által formálódnunk, alakulnunk, haladnunk.
Mindenszentek vasárnapja a sokszínűség ünnepe. Istenünk, a lehetőségek Istene, aki számtalan, változatos, de mégis személyre szabott utat mutat fel nekünk.
Jó belegondolni, hogy sokan, sokféle módon jutottak el az Isten tökéletes szeretetébe, mert mindenkinek azt ajánlotta fel az Isten, hogy önmaga legyen. Úgy hiszem, ezt jelenti szentnek lenni. Felismerni magunkban az egyedi műalkotást és az isteni tervet, és ezt tudatosan használni, felhasználni arra, hogy a világ tökéletesebb legyen általa.
Mindenszentek napja van. Ma ünnepeljük azokat, akiknek sikerült. Ők, akik már megmutatták, hogy lehetséges, ők, akik már bebizonyították, hogy megéri.
A szentek által felmutatott világ, mindenki számára elérhető. Bárki, bármikor, bárhol elkezdheti, vagy folytathatja azt. Mert ez az Istennek is a szándéka velünk, s ezért minden lehetőséget és alkalmat megad, hogy megvalósíthassuk azt.