Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott:
Olyan sok mindenről szól az Úrszínváltozás ünnepe.
Van teológiai tartalma: Mózes és Illés az ószövetség két alakja, akinek Istennel való találkozása elevenedik fel bennünk. S mutatja: Jézus valóságos Isten a valóságos Istentől.
Van izgalmas tanítása az imádságról: Krisztus szinte tökéletes imádsága átjárja lényét. Bátorít és bíztat: imádkozz! Imádkozz, hogy közelebb kerülj az Atyához, az imádság átmelegít, az imádság megvilágít, az imádság felemel.
De a legszebb részlet:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”
Valami egészen fantasztikus: Isten kimondja a szeretetét. S Krisztus nem tiltakozik, nem szerénykedik, elfogadja. Olyan természetes ez az egész. Természetes, hogy az Atya kifejezi, természetes, ahogy Krisztus elfogadja, mert természetes számukra. Része az isteni létnek mindez. S mindez sugárzik, mindez láthatóvá válik. A szeretet ünnepe a mai
Krisztusban magunkra ismerhetünk. Te vagy a szeretetett fiú.
Hibás, bűnös, lusta, de igyekvő ember, aki így is a szeretett fiú/lány.
Tündököljön reánk is bűnösökre, a te örökkévaló világosságod.
Ünnep? Ünnepek? Amikor láthatóvá, érezhetővé, megfoghatóvá tesszük a szeretetet. Ünnepek, melyek erőt adnak a hétköznapoknak, melyek kitartást a küzdelmekhez, melyek bátorítanak a golgotán is.