Boldoggá avatva: 2025.09.27-én Bilkén (Kárpátalja)
Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született Biriben, Szabolcs-Szatmár megyében, többgenerációs papi családban, Orosz János parókus és Rakovszky Erzsébet második fiaként. Augusztus 12-én Péter Pál névre keresztelték.
A gyermekek édesapja 1918. november 9-én meghalt, édesanyjuk velük együtt apjához, Rakovszky Cirillhez, Bereznek parókusához költözött. 1921-ben az özvegy hozzáment Dudinszky Tibor jegyzőhöz és gyermekeivel a szomszédos Kerecke faluba költözött.
1926 áprilisában meghalt az édesanyja, mostohaapja rövidesen megnősült.
1927. szeptember 8-án a két Orosz fiút apjuk – fiatal felesége kérésére – a Volóci járás Kisszolyva falujába küldte, ahol Szabó Sándor parókus fogadta be őket – akinek a felesége a gyermekek nagyapjának a húga volt. Péter itt fejezte be elemi iskoláit.
1928-ban Ungváron kezdte gimnáziumi tanulmányait.
1933. június 15-én meghalt Szabó Sándor atya. Péter akkor Szabó Sándor fia, Szabó Andor (András) atya sokgyermekes családjához költözött Szeklencére, a gimnáziumot Husztra bejárva folytatta és fejezte be 1937-ben.
1937-ben felvételt nyert az ungvári szemináriumba. Tanulmányait az olomouci szemináriumban folytatta, majd miután Kárpátalja Magyarország része lett, ismét Ungvárra került, ahol Boldog Romzsa Tódor volt a spirituálisa és filozófiatanára.
1942. június 28-án Pétert nőtlenül szentelte pappá Sztojka Sándor megyéspüspök Domonyán. Primíciája Kovászón történt, ahol kézvezetője az ottani parókus, Romzsa Nesztor volt.
1942-ben Péter atya Magyarkomját nagy parókiájára káplánnak lett kinevezve, közben 1943 nyarán tábori lelkészi tanfolyamot végzett a Kassától nem messzi Bárcán.
1944 szeptemberében Romzsa Tódor atyát, a szeminárium spirituálisát és filozófia-professzorát segédpüspökké nevezték ki. Szeptember 24-én szentelte püspökké Dudás Miklós, hajdúdorogi megyéspüspök, a Munkácsi Egyházmegye apostoli adminisztrátora.
1945-ben megkezdődött a görögkatolikus papok letartóztatása és a templomok bezárása. Június 29-től Kárpátalja hivatalosan a Szovjetunióhoz lett csatolva az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság új, Kárpáton túli megyéjeként. Az új hatalom nem ismerte el a görögkatolikus egyház létjogosultságát, így elutasították az egyházmegye bejegyzését, sok papot szabadságvesztésre ítéltek, többeket pedig meggyilkoltak.
December 30-án Romzsa Tódor titokban püspökké szentelte Chira Sándort.
1946-ban Romzsa püspök az Ilosvai járási Bilke nagyközség parókusává nevezte ki Orosz Péter atyát.
1947. október 27-én az ukrajnai belügyminiszter megbízásából, Hruscsov javaslatára és Sztálin jóváhagyásával, munkácsi milicisták egy csoportja merényletet követett el Tódor püspök és útitársai ellen, a sebesültek a munkácsi kórházba kerültek. November 1-jén a már lábadozó Tódor püspököt megmérgezték.
1948-ban a helyi szovjet hatóságok mindinkább megnehezítették, az év második felétől tiltották Orosz atya papi szolgálatát.
1949-ben az egész egyházmegyére kiterjedt a totális egyházüldözés. Megkezdődött a hitükhöz hű papok tömegesebb letartóztatása és bebörtönzése. Orosz atyát, miután továbbra sem volt hajlandó áttérni, kitelepítették a paplakból. Hívő családoknál húzta meg magát, papi szolgálatát titokban végezte. Virágvasárnap megszentelte a barkát a bilkei templomban, Nagyszombaton, április 21-én még misézett, de a sírbatételi szertartást már nem végezhette el.
A milícia mind aktívabban kezdte keresni a bujkáló Orosz atyát, ezért húsvét után az atya átgyalogolt a szintén rejtőzködő Margitics Iván atyához Nagycsongovára, ahol Csengeri János atya, később Román Iván atya is csatlakozott hozzájuk. Titokban miséztek, gyóntattak, kereszteltek, eskettek, temettek. Gyakran éjszakánként vándorolva látták el a falvakat és az egész környéket.
1951. március 3-án Margitics és Román atyát Nagysároson egy éjszakai esketés közben letartóztatták, később mindkettőjüket 25 évre ítélték.
Orosz atyát többször is elkapták, bevitték az ilosvai vagy a nagyszőlősi KGB-re vagy a rendőrségre, a kihallgatások során többször megverték, kínozták, de nem tudták rábírni, hogy elárulja a hívők gondozását.
1953. március 5-én Sztálin halála után megkezdődött a desztalinizáció, a terror ugyan abbamaradt, de a görögkatolikus egyházüldözés nem.
1953 májusában egy Orosz atya után kémkedő személy elárulta a KGB-nek tartózkodási helyét, elfogták és a nagykőrösi KGB-re, majd a KGB ungvári nyomozói osztály elkülönítőjébe szállították. A többnapos, ezúttal erőmentesen zajló kihallgatás után szabadlábra helyezték azzal az ígérettel, hogy kiválthatja személyi igazolványát, a nyomozás ellene abbamaradt, civil állást vállalhat. Azonban már nyáron az ilosvai milícia egyik operatív értekezletén elhangzott, hogy a járási KGB parancsnoka utasítást adott Orosz atya letartóztatására, őt kémnek nevezte – a milicisták között szét is osztották fényképét.
Augusztus 27-én, Nagyboldogasszony, az Istenszülő elszenderedése ünnepének előestéjén Magyarkomjáton Péter atya két liturgiát is végzett, nagyszámú hívővel. Majd az őt kísérő Sztankó Katarinával a Beregkisfaludi járás, Szilice falujának vasútállomására indult, hogy Bilkére utazzanak. Egy beteget kellett volna ellátnia. Azonban egy Pósik nevű, bogarevicai származású milicista letartóztatta és egy útszéli kereszt mellett nyakon lőtte a térdelő Péter atyát, miután az magához vette a nála levő szentséget.
Az atya testét teherautóval Ilosvára szállították a kórház halottasházába, ahol két napon át ruhátlanul feküdt az egyik helyiségben. A boncolás után, bár a hívek kérték a testet, hogy eltemethessék, előbb egy mocsárban titokban hantolták el. A környéken legeltető fiúk azonban ezt felfedezték. A koporsót ezért elszállították, és annak nyomai évtizedekre eltűntek.
1955–56-ban hazatért, nagyrészt rokkantan, betegen, a lágereket túlélő, több, mint száz pap, akik zömmel fizikai munkásként tartották fenn magukat és családjukat, papi munkájukat titokban végezve.
1988-ban végezhettek újra az első nyilvános Szent Liturgiát a görögkatolikusok az ungvári Kálvária-hegyen a szabad ég alatt.
1991-ben az ungvári székesegyház ismét görögkatolikus használatba került.
1992. július 30-án, a második ásatás során előkerültek Orosz atya ereklyéi, majd augusztus 28-án – 39 évvel a vértanúsága után – Bilkén történt meg Orosz Péter Pál temetése.
Boldoggá avatási eljárását 2003-ban indította el a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Sasik Milán püspök kezdeményezésére, Szőke János és Puskás László posztulátorok közreműködésével.
Ferenc pápa 2024-ben ismerte el vértanúságát, ezzel megnyitva az utat a boldoggá avatás előtt.
Boldoggá hatása 2025.09.27-én, Bilkén (Kárpátalja) történt!
Tropár 4. hang
Nagy örömmel ragyog ma Krisztus egyháza, * a Bárányhoz hasonló áldozatodat szemlélve, * ki pásztorként hasonlóvá lettél a Pásztorhoz, *
és áldozatként az Áldozathoz; * mert te követted a szenteket a bőkezűségben, * a vértanúkat az áldozatban, * az Istenszülőt a tisztaságban, * és magát, az Urat a türelemben, * Péter Pál fölszentelt vértanú, *’ imádd őt, hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Az élet megpróbáltatásaiban állhatatosnak bizonyultál, így oktatva nyájadat: * „Nincsnagyobb dolog a világon, mint késznek lenni szenvedni Krisztusért.” * A Szentháromságba vetett hitedet és Krisztus Egyházához való hűségedet megőrizted, * az istentelenek uralmának lángját bátorsággal és alázattal kioltottad, * a mennyek országát elnyerted, lelkedet adva az Úrért. * Erényeidet követve, kérünk téged, Péter Pál *
add meg nekünk, hogy elnyerjük a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.