begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, (Mk15,46)
illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. (Mk16,1)
Húsvét utáni második vasárnapon a nagypéntek-húsvét statisztáit ünnepeljük, akik Isten országában főhősnek járó tiszteletet kapnak.
Halk szavú emberek, akik a hűség, a tisztelet, a becsület bajnokai. Teszik a feladatukat, illetve a mások feladatát, mert tudják, hogy valakinek, valakiknek meg kell tenni. Így lesznek az isteni rendszerben ők a Valakik.
A hétköznap hősei, akik mai is itt élnek közöttünk, a tettek hősei, akik emberiségünk valódi arcai.
Akik nem másra mutogatnak, hanem végzik a dolgukat, és sokszor mások feladatát is.
Akik elméletek, ideológiák gyártása helyett, megoldásokat keresnek, s tesznek is érte.
Akik nem hangzatos szavakat harsognak, hanem tettekkel mutatják meg, hogy mi a hűség, mi a tisztesség, mi az emberhez méltó hozzáállás.
Házastársak, Édesanyák és édesapák, ápolók és gondozók, pedagógusok, takarítók, sofőrök… Emberek, akik kezében a fakanál, a lapát, a csavarhúzó, a kréta, balzsammá válik és az isteni tervet szolgálják velük.
Hozzájuk csatlakozzunk! Még akkor is, mikor azt érezzük, hogy felesleges, mert úgy tűnik, hogy halott az ügy, mert itt a bátorító példa: az emberi hűséget és kitartást az Isten csodásan felhasználja.
Hétköznapi hősök, arimateai Józsefek, és kenethozó asszonyok, akik sohasem lesznek sztárok, sohasem lesznek főszereplők az emberi lét színpadán, de győztesek és szeretetbajnokok az Élet teljességében, Isten országában.
Kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe.