Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. (Jn17,13)
Krisztus visszatér az Atya láthatatlanságába, mert befejezte művét, küldetését. Elment a tanítványoktól, akik visszaemlékeztek a búcsú szavaira, amiben Krisztus az imádság ajándékát, az imádság példáját hagyja hátra tanítványainak, mikor tanítványai előtt imádkozik.
Az imádság, olyan, mint az étkezés, ha nem rendszeres, ha napokra, hetekre elmarad, akkor kiürül, kimerül a szervezet. Legyengül, megbetegszik. A lélek is így működik. Ha nincs rendszeres ima, akkor a lélek kimerül, elfárad, legyengül, könnyen megbetegszik. Soha nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne imádkozzunk, hogy ne tápláljuk a lelkünket.
Jézus főpapi imádságából megtanulhatjuk, hogy
- Az imádság: hálaadás. Mindig van miért hálát adni. Igaz a gondolatainkban hiány, a kérés, hamarabb megszületik és vágyaink újabb és újabb fejezetet nyitnak. De a hálaadásban észreveszi az ember, mindazt, amit kapott, a hálaadásban tudatosítjuk az isteni jelenlétet az életünkben. Minden imádságunkban legyen hálaadás!
- Az imádság: szeretetforrás, mert a kimondott szó minket erősít. Jézus többször kimondja ebben az imádságában is azt, ami természetes, ami magától értetődik, amit tud és tud az Atya is. Mégis újra és újra kimondja, mert kell a megerősítés!
- Az imádság: okos tervezés. Feladat felismerése, eltervezése és hozzá szükséges erő kérése. Nem pusztán a kérés elmondása az Atyának, hanem a saját feladatunk, küldetésünk megfogalmazása, vállalása.
- Az imádság: közösség! Elsősorban az imádott és az imádkozó között. De egyúttal mások bevonása, másokért való imádság által egy folyamatosan dinamikusan megvalósuló közösség.
Az imádság feladat, küldetés, de egyúttal ajándék is, aminek isteni célja van: hogy örömöm teljesen az övék legyen. (Jn17,13)