Gondolatok húshagyó vasárnapon az utolsó ítélet példázatához ( Mt25,31-46)

Tömören a lényeg: Ki mint él, úgy ítéltet meg!
Bár sokszor érzünk késztetést ítéletalkotásra származásunk, pozíciónk, vagy csak éppen igazságérzetnek elnevezett véleményünk miatt, de az ítélet mindig az Isten dolga.
Ez a tény felszabadíthat minket az emberek szubjektív véleményalkotásának a terhétől.
A történetben nincs védőbeszéd, felesleges, mert Krisztus ismer minden körülményt, minden adottságot, egészében látja az életünket.
Az Isten számtalan lehetőséget ad arra, hogy jót tegyünk.
Segítség kérésekor vagy segítség elfogadásakor a másik üdvösségét szolgálom.
Az isteni tervben a testi és szellemi képességeink, az anyagi helyzetünk, a társadalomban elfoglalt szerepünk nem érdem, hanem feladat.
Az isteni társasjátékban nem az a bajnok, aki mindenkit legyőz, hanem azok, akik EGYÜTT, EGYMÁSSAL, EGYMÁSÉRT küzdenek.
Itt különösen igaz: csak együtt sikerülhet.